Elengedés

Ezen a nyáron annyi minden történt,
Megírhatnék belőle egy regényt.
Volt, ami meglepett, volt, ami sokkolt,
Volt, hogy az agyam teljesen leblokkolt.
Egy laza „close” itt már nem segíthet,
Csak a „reboot” mentheti a rendszert.
Voltak eszméletlen pillanatok az elején,

Elröppent a nyolc hét, akár a szél.
Felnőtt a gyerek, de nem is kicsit,
Csodaélmény volt nézni a „picit”.
Nem is akartam, hogy vége legyen,
Mégis így lett, de értek mindent.

A másik meg teljesen önállóan elvan.
Hol van az a kiscsaj, aki mindig itt van?
Nehéz rávennem arra, ami szép,
Vagy inkább arra, amit én szeretnék…
Milyen az, mikor hagyni kell őt,
Miközben félted nagyon - önzőn?

Jönnek a gondolatok: mi lesz ezután?
Klímagondok, világvége talán?
De mikor? Csak legyenek ők boldogok!
A véges emberi létet felfogni nagy dolog.
Mondhatni lehetetlen, de így van jól:
Megbékélni vele, talán minden erről szól.

2026. augusztus